A különbség a között, mikor decemberben megjelentem a városban, és a mostani, Giovanni bál között, hogy most féltek mást is magamon kívül.
Még fel kell dogoznom ezt az érzést. Sokkal kevésbé akaródzik elmennem, mint mikor még csak magamat kellett féltenem. Azzal minden gond nélkül megbirkóztam, ment a mosoly, ment a magabiztosság. Nem is gondolkodtam rajta, nem őrlődtem rajta, hogy menjek-e, vagy sem, hogy és miként.
Most tervekkel megyünk. Félelmekkel. Lehetséges megoldásokkal, problémákkal, amiket meg kell oldanunk. Persze most már többes számban.
Már nem őszinte a mosoly, már nem egyszerű a magabiztosság. Már nem minden terv arról szól bennem, hogy megyünk. Látom az alternatívákat. Ezek a kényelmes megoldások, melyek kevésbé előremutatóak, biztonságosabbak. Ha most, mikor csupán egy lehetséges fenyegetés elől bújnánk el, vajon mit tennénk komolyabb helyzetben? Szóval az a logikus, ha megyünk.
Ettől még nem kell, hogy szeressem is a gondolatot.
A másik, hogy féltem Michaélát. Még nem tudom, hogy azért, mert az enyém, és nem akarom elveszíteni, azt ami az enyém, vagy mert mint emberhez, ragaszkodom hozzá. Valószínűleg e kettőnek valami bűnös keveréke van bennem. Még nem vagyok szenilis, hogy azt elhiggyem magamnak, hogy önzetlenül kedvelek valakit.
Azért mégis felmerült a gondolat. A gondoskodás, a törődés, a féltés, akárhonnan induljanak is ki, jobbá tesznek-e vajon? Hiszen aggódom. Nem magam miatt. Kötelességem is, de belátom, hogy ezen felül is tennék érte. Jelen helyzetben nem tudnám egyszerű sakkbábuként kezelni. Ettől még el tudom képzelni, hogy adott helyzetben inkább őt öljék meg, mint engem, de ha meg kell védeni, meg fogom tenni.
Ez így lehet kissé önellentmondás. Szerintem a fenevad nem hagyná, hogy úgy döntsek, inkább engem vigyenek, mint őt. Nem kompatibilis az önfeláldozással, még ha én el is tudok játszani a gondolattal.
(Jó szóválasztás, Erre még visszatérek. Minek nekem pszichiáter...)
Michaéla olyan, akiért hajlandó lennék jobbá tenni magam. A lelkiismeretem azt kívánja, hogy jó példát mutassak neki. Ez nem azt jelenti, hogy jobb emberré kellene válnom. Ha ezt az utat követném, akkor nagyon hamar leírna. Jó vámpírrá kell válnom, hogy megmutassam neki, ő hogyan lehet az. Sőt, együtt kell jó vámpírokká válnunk, hogy, erősekké, hatalmasakká.
Már csak azért is rácáfoljunk a félelmeimre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése