Háború hajnala

Én azért feszülten érkeztem az elíziumra. Michaéla pontosan tudja, hogyan tud kizökkenteni. szerencsére azért annyira most nem erőltette meg magát. Persze az este maga volt az, ami ki akart zökkenteni az egyensúlyomból.

Beléptünk a terembe. Motozás, zsebek kiforgatása. Egészen normális eddig. Aztán éppen, hogy leültünk, előlép valaki a múltból, hogy próbára tegye az amúgy sem éppen könnyen kialakított nyugalmam. Mása huppant le mellém.

Mása azok közé tartozik, akikkel megtanultam a vámpírságom alapjait. Ő a falkám tagja volt. Kötődtünk egymáshoz, ahogy az csak a szabbatban volt lehetséges. Később ő vált egyetlen kapcsolatommá a szabbattal, és ő keresett fel újra a világégés után, hogy van lehetőség egy megegyezésre az információimért. Neki köszönhetem, hogy itt vagyok.

Michaéla féltékennyé vált. Azonnal mellém húzódott, test beszéde arról árulkodott, hogy magánénak nyílvánít. Nem mondom, hogy nem esett jól egóm valamely részének, de azért nem számítottam erre. “Most a fekete, de régebben a kék olyan árnyalata, mint az Ő szeme.” Én meg csak ámultam. Jó színész, csak kérdés éppen kinek játszik.

A többi gyermek a másik asztalnál ült. Ábel gyermeke meg egyedül érkezett, remek atya lehet. Minket is meghívtak, hogy üljünk közéjük, de helyet nem adtak. Később még fel is rótták, hogy nem ültünk oda. Jobb is, hogy nem kell velük közösködnünk.

Aztán elkezdődött az este. Wilhelm beszédeket mondott, kinevezéseket tartott. Kérték, hogy mutassuk be kiket fogunk a frontra küldeni. Mint kiderült a többiek ezt a hivatalos bemutatásként kezelték, de mi még nem állunk készen erre. Lehet, hogy nem jó húzás, de úgy gondolom, hogy ez egy dolog, amiből nem lehet visszatáncolni, és bizalmat mutat a gyermek felé. Andrással beszéltem erről, ő 50 évig volt atyja mellett, mégis pár hét alatt szabadon engedte saját gyermekét. Ha már kamarilla módon öleltem, hát igyekszem a legtöbbet kihozni belőle neki is és magamnak is. Nem fogom magára hagyni.

Michaélát kikérdezte egy alak a Vörös hajnaltól. Mása szerint az illető tzimisce, akinek a feladata az esetleges szökések megelőzése, vagy a szököttek elfogása. Michaéla volt az első, és úgy értesültem őt értékelte érdekesnek. Nos nem ő volt az egyetlen, aki jó szavakkal illette. Lehetséges, hogy kockázatot vállaltam azzal, hogy ügyvédet választottam, de azt nem tudják, hogy képes megvédeni magát.

Michaéla úgy gondolja sokan félnek tőlem, mert nem ismernek. Javasolta, hogy ezen majd lehetne változtatni. Nekem eddig nincs problémám azzal, hogy azért félnek, mert nem ismernek. Amíg ez a kettő összekapcsolódik, addig nem lehet nagyobb baj. Madj azért erre visszatérünk, nem akarom elvetni élből a meglátásait.

Mása egy külön történet az estére. Felajánlotta, hogy segít Michaéla felkészítésében, és szól ismerőseinek a fronton, hogy figyeljenek oda rá. Félrevonultunk, hátha valami komolyabbat is össze lehet hozni, de rá kellett jönnöm, hogy megtettünk mindent. Igen, itt kellett jönnie egy szuszá pillatnak. Lehet kicsit hangos voltam, de szerintem hamar elfojtottam.

Michéla beszélni akart Wilhelm-el. Merész dolog, erre ő is rájött később, de ha meg nem engedem, akkor az lesz a baj. Elíziumon voltunk, felajánlották, hogy bárki, akinek beszélni valója van, mehet nyugodtan. Mentünk is. Ideális lehetőség volt arra, hogy szembesüljön egy igazi szörnyeteggel. Beszélt a karózásról, hogy nem adták meg a lehetőséget a bejelentkezésre. De azt a választ kapta, amire számítottam. Válság helyzet, ami sose fog végetérni.

Az új Régens is szemet vetett gyermekemre. Ami felettébb zavar. Főleg, hogy most okosan tette. Megvárta, míg elfoglalt vagyok, és akkor beszélt vele. Nem mintha nem beszélt volt vele a jelenlétemben is, de érdekesebb, amit a hátam mögött mondott neki. Próbálta magát jó fényben feltüntetni. Én azért behúzok neki egy újabb strigulát. Ha a Budapestről szóló pletykák igazak, akkor remélhetőleg hamar utoléri a magyarok balsorsa.

Constantinnal beszélgettünk autókról. Ami egészen érdekes volt, de csak fel akart vágni. Nem mintha zavarna. Ő Bently-s. Én nem. Ennyi. Viszont szóba került a város kissé kétes pénzügyi helyzete. Legutóbb 80 milliót kértek, amit kifizettem az este. Viszont a Giovannik is kifizettek 40-et. Legalább már a következő összeget, mely már 500 millió okosabban fogjuk megszervezni. 40 millióért senkit nem fogok egrecéloztatni, jó okulni ilyen összegen, mikor ekkora a következő lépés. Volt ötlet is az összeszedésére, de később rájöttem, hogy azt a pénzt már biztos beleölték egy stationba.

Ki kellene találni, hogyan lehetne ennek gátat szabni, vagy előnyökre szert tenni. Erre is Michaélának voltak ötletei később. Nagyon teper.

Wilhelm-el egy harmadik egyén is érkezett a Vörös hajnaltól, aki le fog telepedni a városban. Tán Diana lehetett neve? Mindenesetre egy fekete korona medál volt a mellére tűzve. Ő aztán nyomatta a góth picsa szerelést. Annyira meg tudom vetni az ilyen kirakat lasombrákat. Mintha a ‘90-es években született volna, és még hülye tiniként beölelték volna, és megragadt ebben a stílusban. Valahogy kiderült, vagy említette, hogy könyvtára van, rejtett tudással foglalkozik. Tipikus. Az ilyenek miatt vannak a sztereotípiák. Elég idegesítő, de ha hajlandó némi juttatásért cserébe megosztani Michaélával, amire kíváncsi hát legyen. Ha őt ez érdekli, elintézhetjük.

Az új Régensnél rákérdeztem, mikor osztják ki a területeket, mikor kapjuk meg Fótot. De majd hamarosan elintézi, ahogy átveszi a felelősségeket.

Észrevettem, hogy Anna és Noémi (azt hiszem) kettesben beszélgetnek a sarokban. Hát lehuppantam melléjük a harmadik üres székre. Megkérdeztem, hogy ők, ha már átestek ezen, milyen tanácsot adnának egy másik Atyának. Azonban rá kellett jönnöm, ők se fognak sokat tudni. Sőt naívak talán, nem küzdenek sorsuk ellen. nem is tudom, milyen szóval illessem őket… Teljesen feleslegesen raboltam az időmet velük.

Michaéla ügyes volt. Beszélt a többi gyermekkel, Noémiről úgy gondolja szövetségesévé is válthat. Felmérte, hogy Másán kívül senki nem fog bármit is megmozdítani azért, hogy segítsen neki, ő is csak azért mert múltja van velem. Hasznos felismerés.

Végül ami érdekes még, hogy kiderült számomra, hogy Michaéla általam több információval rendelkezik, mint a többi gyermek. Az én infóim nem voltak megosztva velük. Hát összehívtam őket a fotelokba, és leültünk volna megbeszélni, mikor Barbara csatlakozott hozzánk, és jól lelőtte az egészet. “Leandro Batista” mondta. De dühített ez, de nagyon értelmetlennek tartom ezt. Annyira tipikus. Sötétben tartani azokat, akik nem számítanak, akik feladata, hogy golyófogók legyenek. Szóval ennek eredménye az lett, hogy már mindenki tudja, hogy Michaéla többet tud a többi gyermeknél. M szerint még bosszantom is Barbarát, mert alfahímként viselkedek, ő meg csak próbál az lenni.

Az épületből kilépve szembesültem vele, hogy még van pár esténk együtt. Olyan idő, melyet nem vártam, nem terveztem. Úgy készültünk, hogy ezen az estén ér véget az idill. Erre megadatott nekünk még pár óra. Hálás voltam ezért, amit persze nem mutathatok ki. Nem most. Bármi történik is, ezen a pár estén nem szabad kizökkentenem Michaélát abból a kétes nyugalomból, amibe került, mióta...megadtam neki a testi örömet, melyre vágyott.

Másnap edzés Másával, de ez az este még a miénk. Ki akartam használni, vele lenni, megosztani vele a gondolataimat, és értekezni vele. Megismerni, megmártózni a személyiségében. Megörökíteni ezt az emléket, hogy velem legyen örökké. Hogy később emlékezzek rá, ki is volt az, aki visszatér a frontról, mit kell elérnünk, mi a cél. Kellett egy mentális fényképp erről a nőről, aki mellettem van. Az agyáról, a gondolkodásáról, mert ha Michaéla vissza is tér, aki ma velem volt, tán odavész a harcokban.

Szóval következett a végtelen este. Végtelenné akartam tenni, de miután kibeszéltük az elíziumot, már csak mi maradtunk. Ha magunkról beszélünk, akkor elromlik minden. Akkor elviszem, eldugom, felégetek hidakat. Nem csak neki kell rendben lennie ahhoz, hogy helytálljon. Nekem sem szabad botor döntéseket hoznom azért, hogy többet tegyek, mint most a feladatom. Most elzárom valahova a lelkiismeretem, és jól eldobom a kulcsot.