Dél-Amerikában végestelen ontották emberek vérét, hogy a felkelő nap istene, Xipe Totec elhozza a reggelt. Mára véget értek az áldozások, és mégis minden reggel felkel a Nap. Bár egyesek azt mondják, hogy jó pár lasombra tett azért, hogy ezek az emberáldozatok véget érjenek, hátha igazuk volt. Elborult fanatizmus. Azért mégis csak túl sok az a 16 óra napfény.
Mint homokszemek az ujjaim között peregnek le a napok, nincs idő unatkozni, pedig vágyom néha a lehetőségre, hogy ne kelljen rohanni, de a nyár ilyen. Visszatekintve ez az egész félév rohanásban telt el, túl kevés volt az olyan este, mikor csak ülhettem. Visszagondolva nem jelentenek újabb pipákat, mégis fontosabbnak hatnak.
Aztán a szemhélyak nyílása felfedi a sötétet és már kelek is fel. Ma ünnep lészen. Eléggé zombi módra öltöm magamra öltözékem. Lassan motorikusan, máshol jár az eszem. Egy alkoholista mindig az marad, akár hány éve nem ivott már. Vajon meddig tudja önmagát korlátozni egy bárban, ahol mindenki finomabbnál finomabb italokat iszik körülötte? Meddig tud önmegtartóztatást tanúsítani sztressz hatása alatt? Azt hiszem a zombi mód jó lesz mára. Nem involválódni, érzelem mentesen, másra koncentrálva, elkalandozva.
Öltözöm, készülve arra, hogy ki tudja majd mit kell tenni a csalitban. Nem öltönyös esemény ez. Nos, az első alkalom. Bármilyen kellemetlen is tud lenni a város, azért megvannak az előnyei.
Azért elszánom magam az indulásra, hosszú az út, és későn keltem. Most nem fogok levágtatni, ma erőre lesz szükség, ha úgy alakul, debültálhat a Lidérc.
“Fel akarsz vágni…” hallom szinte a szavait. Nos, elnézve a két autón, nem is tudom melyik a kevésbé feltűnő. Ma 3 tonna acél fog szolgálni.
Útközben egy üzenet “Elindultam, ott találkozunk.” Kissé talán szentségtörés, hogy ennyire felújíttattam. Telefonról teszek be zenét, és a rejtett hangszórókból Barber áraszt el a planétáival. Még így is hallom, ahogy a motor hörögve küzd, sikolt a turbó, ahogy vágtára fogom a piciny paripákat a motorháztető alatt.
Apróságokon látszik az idő múlása. Most már nem nekem kell nyitnom a kaput, nyílik magától. A gombot sem én nyomom már meg. Kiengednek. A lényeg, hogy látszatra van haladás. Apró lépések, mindennap egy apró lépés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése