Születésnapomra

Káoszban születtem, káoszban haltam meg, és a káosz adta az életem.

Mert ennyi idő után is állíthatom, hogy élek. Tapasztalom a világot, döntéseim hatással vannak másokra és a jövőre is. Lehet egyesek szerint átkozott ez a test, de az előzőnek is megvoltak a hátrányai. Nem feltétlen átok ez, csak így működik. Az emberek esznek, ürítenek, én elégek a napon. Ez csupán ennek a létezésnek a ténye. (Most aztán nevethetnek az okkultisták.)

Háborúba születtem, öldökölni öleltek, és hadjáratra használtak fel. Azonban nem hiszem, hogy ezek az élmények feltétlen jobbá tesznek azoktól, akik békét élnek. Nekik nincsenek azok a horgonyaik, melyekre nem mernek visszatekinteni. Nem trauma határozza meg személyiségüket, nem kell azon gondolkodniuk, hogy mi lett volna, ha...

Én megyek előre. Előttünk jobb jövő áll. A gyehenna megadta nekünk azt, amiért atyáink harca keltek atyáikkal 1405-ben, ami a Szabbat célja lett volna, de nem sikerült megvalósítania. Szabadságot adott nekünk az öregektől. Lehetőséget adott a felemelkedésre, a hatalomra, az életre. 

Mert nem kell sehol rabszolgasorba hajtanom a fejem. Mehetek, ahova szeretnék. Nincs a rám kényszerített Vaulderie, mellyel az öregek manipuláltak céljaiknak megfelelően. Nem kell aggódnom, az elmém épségéért, valódiságáért, mert találkoztam valakivel. Meg adta a döntés és az önmagamba vetett hit szabadságát.

Nézek előre, és nem tudom, mit fogok látni. 50 év múlva más lesz a világ. Kérdés, hogy ott leszek-e, hogy lássam. Kérdés, hogy kivel. Eddig is mindig ott akartam lenni, csak már nem egyedül.

Hosszú lenne úgy az út a csillagokig...