2018. május 15., kedd

Engedek a változásnak

Még mindig nem tudom, hogy most én lovalom bele magam, azzal magyarázva, hogy a vér visz rá, vagy a vér visz rá engem. Túl tudatosan teszem, nem akarok ellenállni nekem, vágyom a motivációt, melyet ad, és ezzel megengedem magamnak ezeket a motivációkat.

Már nem elég y nyugalmas élet. Elégedetlen vagyok a felmerülő problémák megoldásával. Nem akarok tovább védekezni és elhárítani. Át akarom menni támadásba. Nem akarok feltétlen elérni dolgokat, azt akarom, hogy ne védekezéssel kelljen fenntartanom a jelen helyzetet. Másnak kelljen védekeznie végre. Ők lépjenek az én lépéseimnek tükrében.

Támadásba lendülök át végre. Jó példát veszek arról, aki mellettem áll, bár annyira elborulni nem akarok. Okosan, de nem mondom, hogy megfontoltan, vagy bölcsen. Féljenek. Lássák a hatásom. Legyen az a lasombra, akivel nem húznak ujjat. Ehhez még meg kell harapni pár ujjat, hogy működjön.

Bármilyen változás, legyen az testi lelki, érzelmi, szellemi olyan ritka nem létünkben, hogy a tény önmagában emlékezetes, és nem szabad elfelejteni. A kérdés, hogy honnan számolom.

Február 3 tán, vagy  Április 29. ? Szemszögtől függ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése