Ültünk az elíziumon. Mása sem régen tűnt fel, és azt hiszem Roseta ült szemben velünk, Mása bal oldalt az asztalfőnél, és a szélén, és te közvetlen mellettem.
Nem biztos, hogy Rosetta volt, de nő.
Nem tudom, hogy kezdődött a beszélgetés már, de Mása kezdett már évődni velünk, valahogy eljött, hogy mi a kedvenc színed.
- Régebben a fekete volt - felelted - , de most már a vihar utáni égkék, mint az Ő szeme.
Az utolsó szavakra közelebb húzódtál hozzám, és a kezedet a combomra tetted. Régen jöttem ennyire zavarba. Kétszer is voltam veled, a másodikat akár még intimnek is lehet mondani, annak szántam. De más, hogy váratlanul hozzám érsz ilyen intim módon társaságban. Nem voltam erre felkészülve, megleptél, és még ezek a szavak is.
- Én inkább szürkének mondanám...maximum acélkék. - mondtam akadozóan. Ott mindenki látta, hogy zavarba hoztál. Mása, nevet, "Rosetta" szintén, te meg úgy mosolyogsz. Közelebb hajoltál, és csak mély, elégedett hümmögésre emlékszem, ahogy nagyon közelről nézel.
Én Mására nem emlékszem, de Rosetta volt, és neki mondtam.
VálaszTörlés