You can always judge a man by the quality of his enemies. - Oscar Wilde
Avagy madarat tolláról, vámpírt az ellenségéről.
Budapesten elsőként Nimród tűnt fel, mint potenciális ellenfél. Sokáig meghatározó volt ez, aztán rá kellett jönnöm, hogy csak...csapkod összevissza. Nem kell rá figyelni különösebben.
Közben volt egy beszólása Barbinak, de valójában ő csak hangos, szerencsére elfoglalja a saját dolga, baja.
Szevér. Nos ő jó lett volna. Az a szépen mosolygunk egymás arcába, de azért szépen lassan kisakkozzuk egymást. Egy lépés itt, egy kis bepróbálkozás ott. Miközben csupa nyáj és udvariasság van egymás között. Remélem nem gondolok túl sokat róla. Nem hiszem, hogy elfajult volna, egyszerűen az egyikünknek egyszer el kellett volna fogadnia, hogy veszített. Persze ezt úgy, hogy én biztosítottam, hogy a hűsége az enyém legyen.
[Azért a feltételes mód, azért van vége, mert háttérbe fog így szorulni, nem lesz aktív NPC-ként.]
Kérdés ki lesz a következő, ki lesz az igazi?
Végignézve a listán.. egyedül Constantin jöhetne szóba, de vele jó a viszony jelenleg. úgy gondolom valaki új lesz az, akit nem ismerünk még. Nem hiszem, hogy a kizártak hirtelen megugranák az a szintet, hogy érdemes ellenfelek legyenek. Kicsit egoista megjegyzés, tudom. A verekvőket meg nem kizártam, csak teljesen más a színterünk. Az övékén nyernek kérdés nélkül, akárcsak én az enyémen.
Meglátjuk mit hoz a bál. Erősen cseng a fülemben a vihar előtti csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése